bur bur

2009-ben kolozsvári egyetemista éveimnek azt mondtam viszlát, így hazaköltöztem Vásárhelyre egy olyan papír nélkül melyet majd megkapok és az fog rajta állni, hogyDiplomă/Újságírás . Volt néhány öteletem és elképzelésem hogy akkor most hogyan tovább...rádiózást próbáltam, egyesek szerint beszédhibás vagyok. Két évig írogattam egy diákújságban (a Perspektívában), tevékenység mely fontos szerepet töltött be életemben, rájöttem, hogy tehetségtelen vagyok szavakat úgy egymás mellé rakni, hogy azok valakiben mélyebb érzéseket idézzenek elő.

Egy dolgot csináltam még szívesen és az a fényképezés volt. Azt, hogy hogyan kezdtem el fényképezni és miért, az egy következő bejegyzés lesz.

A nyár végére összeállt, némi előkészületeknek köszönhetően egy képgyűjtemény, melyet a profik portfóliónak nevezenek. Névjegykártyám is lett egy kedves barátomnak köszönhetően.

Szórólap is megjött a nyomdából, így eljött az a nap amitől valósággal rettegtem, az a nap amikor én beállítok egy végzős osztályba és azt mondom, szevasztok gyerekek xy vagyok és ballagási fotókat készítek. Akárhányszor gyakoroltam a jelenetet otthon, a szívem bodogását a szomszédban is halhatták … nem volt egy kellemes élmény. Beléptem végül egy osztályba és elmondtam a mondanivalóm, valamit jól csinálhattam mert nem dobáltak meg paradicsommal, sőt …ki sem röhögtek, pedig azt is egy valós szituációnak tartottam. Ma ez már könyebben megy, természetesen nem zökkenőmentesen, példa erre a tegnapi sms melyet egy kedves lánytól kaptam, az állt benne hogy “ aranyos vagy mikor zavarban vagy”

Az alábbi fényképeken a Bolyai líceum egyik tűzrőlpattant menyecskéje, Iza. Minden osztályban föltettem régebb egy kérdést fényképezéssel kapcsolatosan, az a személy aki tudott válaszolni nyert egy ingyen fotózást. Az osztályból senki sem tudta a választ, így arra kértem őket mondjanak egy számot. Tizeneggy szól valaki a hátsó padból, Igaz, hogy Iza a tizenkettedik volt…de tehetek én róla hogy nem ment a matek?

A fényképek elkészítésében segített D. Andi, köszönöm még egyszer:)

Eszter neked is köszönöm, veled találkozom május harmadika után és természetesen barátodnak is, hogy cipelt a hátán:P